Ez néha szívszorító, ahogy Teca is írt róla, nem is olyan régen.
Mikor egy barátomnak említettem ezt a blogbejegyzést, véleménye visszarántott a talajra, miszerint mindenkinek más tűnik "értékesnek".
De én hiszem, hogy ezek a tárgyak emléket őriznek, és ez képviseli valódi értéküket.
Számomra ez az érték a dolgokban rejtőző történetek sora, darabka történelemmel együtt. Időkapszula, ha úgy vesszük - legalábbis, az én szemeben az, hiszen generációk sorát követte végig.
És igen! Nagyon szeretném, ha a világban sokkal többen gondolnák azt, hogy EZ a valami tényleg értékes!
Ezért járom hétről hétre a piacot, szedem ki a porból és piszokból, majd tisztítom meg, ezeket a portékákat.
Kedves H. I.(vagy I. H.?)! Rám lelt a párnahuzatod, remélem örömöd lelted benne, míg a monogramod ráhímezted! Olyan jó lenne tudni valamit a történetedről!
Ti szoktatok azon gondolkodni, vajon milyen sorsa volt egy-egy ilyen darabnak, mikor a kezetekbe kerül?
Olyan jó érzés, hogy más is így gondolkodik, mint én! ezek-akárki akármit mond, nagy kincsek
VálaszTörlés:)
Igen ,igen.Ez valóban így van.Alkudozom,és közben tudom mennyit dolgoztak ügyes kezek egy-egy tüneményen.Féltve őrzöm nagymamám csipkéit,sajnálom szétvágni a turiban vett kendőcskét,pedig talán egy új tárgy lenne belőle.Sokszor az jut eszembe,milyen sokat tudnak ezek a tárgyak,mesélhetnének ,ha már nem tudnak azok akik teremtették őket :)
VálaszTörlésAnyu szokta megjegyezni néha, hogy milyen sokat nem tud már ő, amit a nagymamája még tudott. Vajon elveszik a generációk tudása végleg? Én remélem, hogy nem! :)
VálaszTörlés